Talán az első nehézség, amivel egy gazdi szembesül, hogy mégis hogyan szoktassa szobatisztaságra a kölyökkutyáját?
Nincs két egyforma kiskutya, igaz ez a szobatisztaság elsajátítására is. Egy dolog többnyire közös bennük, hogy egyikük sem születik szobatisztának. Ki előbb, ki később érez rá ennek a mikéntjére, de nagyon fontos, hogy azért mert a szomszéd kutyus 9 hetesen már szobatiszta volt, ugyanezt ne támaszd elvárásként a sajátod felé, maradj türelmes és szeretetteljes.
A meglepetés tócsák a padlón és kis kupacok a lakásban persze valóban nem ideálisak hosszú távon, így íme néhány tipp, hogy a felmosó ismét a szokott helyén pihenhessen, közben kutyus és gazdi is komfortosan érezze magát:
A nulladik pillanattól kezdődjön a tanulás.
A lakókörnyezettől függően (kertes ház, lakás, környék tisztasága) jelöljétek ki azt a helyet, ahol biztonságosan elvégezheti a dolgát. Mivel az oltási program végéig nem biztonságos számára az a kinti környezet, ahol más kutyák is megfordulnak, így ha a lakókörnyezeted olyan, akkor ez lehet egy kutyapelenka a lakás valamelyik sarkában, folyamatosan el-el mozdítva az ajtó irányába, így az oltási program végéig a pelenka már az ajtón kívülre kerülhet. Ugyanez érvényes abban az esetben, ha nem tudod kivinni kb 2 óránként, ugyanis nekik kb ennyit bír az apró hólyagjuk. Ha az első hetekben sikerül otthon maradni vele akkor szerencsésebb helyzetben vagy, mert kiviheted az udvarra, vagy leviheted (kézben) az utca egy biztonságos és tiszta pontjára amíg elvégzi a dolgát. Fontos, hogy ezt már az érkezése előtt döntsd el és az első pillanattól alkalmazd. Kezdetben nem tűnik nagy problémának egy apró tócsa de idővel egyre méretesebb lesz.
Hogyan? Kiszámíthatósággal, türelemmel és következetességel
Kölyökkutyáknál különösen fontos egy kiszámítható napirend kialakítása. A fiziológiai igényeik miatt és mentális szempontból egyaránt. Csányi Vilmos etológustól idézve: “ A kutyád a rítusokból tudja, hogy szereted”, - nagy igazság, így ezeknek később is nagyon fontos szerepük lesz. Ha megfigyeled, neki is vannak olyan állandósult időpontok, amikor esedékes a pisi/kaki. Ilyenek az ébredés utáni pillanatok, evés után, játék után és közben…, és ezen felül lehetnek egyedi szokásai is és te is beépíthetsz szokásokat. Figyeld meg alaposan, akár naplózz is és építsétek ki a saját kis stabil napirendeteket.
A reggeli első alkalom ébredés után történjen, amint felkelt vidd a pelushoz, vagy ki - a választott módszertől függően. Egy kis mozgást követően etesd meg, majd evés után ismét pelus/udvar. Ez lehetőség szerint minden nap ugyanakkor történjen. Mivel ők még napi 3x étkeznek, így minden étkezést ez a rítus kezdjen és zárjon. Este, lefekvés előtt szintén alkalmazzátok a fentieket. Amikor az elvárt helyen végzi a dolgát nagyon-nagyon dícsérd meg, szóval, simogatással, jutival, (evés előtt akár játékkal) - aminek tudod, hogy igazán örül. Mindezt akkor is ha esik, akkor is ha fúj. (Ez a rutin nem csak neki fog beállni, hanem neked is, hidd el és a kezdeti nehézségek később örömforrásokká válnak)
Szidás helyett dícséret!
A pozitív megerősítés sokkal célravezetőbb ebben az esetben is. Ne arra fókuszálj, hogy mit nem szabad, hogy mit csinál rosszul, hanem mutasd meg neki a helyes viselkedést és jutalmazd erőteljesen. A “kiabálok és belenyomom az orrát” megoldások jobb ha a süllyesztőben végzik, mert nem csak lelassítják a folyamatot, de félelmet keltenek a kutyában és pont a tanulási folyamat lényege veszik el, ráadásul a balesetek nagy része akaratlanul történik, hisz ekkor még nem elég erősek a záróizmaik.
+1 Pihenés vagy alvás előtt ne adj neki olyan tréningfalatot, apró rágcsát amitől nagyon megszomjazik, mert ez fokozza az észrevétlen baleset lehetőségét. Ha látod, hogy baleset készül, kapd fel a kicsit és vidd a pelushoz/ki. Nem szükséges mondani semmit, ellenben ha sikerül a jó helyen befejezni, nagyon dícsérd meg.
