Ebben a cikkben azt próbálom körbejárni, milyen ambivalens néha a vásárlóink, vagy akár nyersesek kapcsolata azzal a ténnyel, hogy húsokat etetnek a kedvencükkel.
1. Szőr és sokk
A fenti történet remekül példázza, hogy a vásárlóink néha össze se kapcsolják, hogy annak a szőrös kis kedves bocifülnek a tulajdonosát veszik meg, amikor lépet, szívet, vagy épp marhanyesedéket kérnek. Valahogy a szőr látványa visszarángatja őket a valóságba, hogy itt mégiscsak állatokat árulunk táplálékként. Ilyenkor szembesülnek azzal, hogy itt egy élet múlt el és a kutyájuk tényleg ragadozó, a hús pedig nem a frigóban terem. Viszont azt is megfigyeltük, hogy egy éve még sokkal nagyobb megrökönyödést váltott ki a szőrös marhafül látványa, mint ma a szőrös nyúl, vagy épp szarvasfül, esetleg a patás őzlábak. Mi ezeket nem valami morbid humorból tartjuk, és a vásárlóink sem ezért vásárolják: a szőr rost, remekül pucolja a beleket és igazán természetközelivé teszi a táplálkozást egy olyan ragadozó állat számára, mint amilyen a kutya.
2. Melyik állat cukibb?
Hasonlóan fel tud háborítani egy másik téma is. Mintha egyik állatnak kevesebb értéke lenne, mint a másiknak. Boldogan posztolunk ezerféle képet a Facebook csoportunkba a napi marha, vagy épp csirkemenüről, halakról és fürjekről. Mégis mintha egy-két állat elsőbbséget élvezne. Mindig van egy-két ember, aki felháborodik ha lóval, csincsillával, vagy ne adj ég, szőrös kis nyuszival eteti valaki a kutyáját, és nem teszi mérlegre, hogy esetleg allergia okán, vagy szórakozásból teszi-e meg. A marha, a csirke, a pulyka rendben van, de hát a nyuszi azért mégsem. Hisz olyan édesen tudja mozgatni a nóziját.... és az a farkinca...
Ki határozza meg, hogy melyik állatnak több az értéke, mint a másiknak? Számomra ugyanolyan kedves a marha, vagy épp a csirke, mint a szőrös tapsifüles. Minden állatnak vannak érzései, lelke, egytől egyik csodálatos a Föld minden teremtménye.
Közöttük csak az tesz különbséget, hogy egyikük növényevőnek, másik pedig épp ragadozónak született. Az egyik préda, a másik pedig egy adott helyzetben vadász, aztán lehet később őt eszik meg. Az élet nagy körforgása.
|
,,Minden ami él, egymáshoz kötődik, egyensúlyban áll. A király dolga, hogy érezze az egyensúlyt, vigyázzon a teremtményekre a szorgos hangyától a fürge antilopig. Akkor miért eszünk antilopot? Várj Fiam, mindjárt megmagyarázom. Ha majd meghalunk a testünkből fű növekszik, az antilop pedig füvet legel. Látod, Fiam, így válig teljessé az élet végtelen körforgása.“ /Oroszlánkirály/ |
A természet kegyetlen törvényei, amikről képesek vagyunk megfeledkezni. Attól, hogy mi az évezredek alatt úgy alakítottuk életünket, hogy egy kényelmes fotelből, kakaóval pislogunk ki a téli hidegbe, attól odakint a természet még ugyanúgy játsza kegyetlen játékait. A gyengébb elpusztul, az erős megmarad. Egyik préda lesz, másik megeszi, hogy aztán elpusztuljon végül az is, és testéből fű nőjön ki, ami majd táplálja a növényevőt.
Egyik állat, egyik élőlény sem ér többet a másiknál és mindegyiknek pont ugyanannyi joga van az élethez.
3. Hús és nyesedék, tüdő? - fúj
Tombol a nyesedék-és húsmánia. Csodaszép húsokat szeretnének a vevők, mintha maguknak, és nem a kutyáknak vásárolnának. Pedig a természet ennél jóval egyszerűbben és logikusabban működik: ha együtt dolgozva a falka leterít egy nagyvadat, akkor egy-egy tagnak lehet csak a gége, máskor pedig csak egy darab húscafat jut. Mindent elpusztítanak, semmi sem veszik kárba: a lakomák végére már csak a csupasz, emészthetetlen csontok emlékeztetnek az áldozatra: néha még azok is itt-ott szétszórva, egymástól akár húsz méterekre, ahogy csócsálva, játszva szanaszét hordták a vadak. Máskor, ha egy apró nyulat terítenek le, szőröstől bőröstől elfogyasztják. A kutyád pont ilyen ragadozó: nem válogat, nem fogja csak a felsálat, bélszínt, combot elfogyasztani. Nincs ízlése, sem szépérzéke, nem befolyásolja a látvány. Hidd el, pont annyira fog örülni egy marhagégének, mint a marhacombnak, sőt, szüksége is lesz rá. Különösen a kölyköknek, akiknek még fontos is, hogy tüdőhöz, kollagénben gazdag gégéhez, vagy épp zöldpacalhoz jussanak. A te feladatod, hogy gazdiként tudatosan és hosszútávon biztosítsd a kiegyensúlyozott táplálkozást, úgy, hogy abba beleférjen minden: a szemnek vonzó hús és a kevésbé ,,szexi“ részek is.
