Ehhez képest Mirura már most két kis testőr vigyáz, jobb esetben pedig négy kutya köröz körülötte. Na de ne szaladjunk előre.
Ahogy nőni kezdett a pocakom noszogattam a kutyáim, hogy hello, nem vesztek észre valamit? Nem furcsa....? Hány sztorit hallottam, hogy mennyire megváltozott a terhes kismama és a kutyája kapcsolata, és majd biztos az én kutyáim is a pocakomon pihentetik a fejüket..... hát nem. Karmának utolsó pillanatig sem esett le semmi, pedig ilyenkor a nők illata is megváltozik, sőt kutyáink már egészen korán hallják, ahogy a babó mozog a pocakban. Szóval jogos elvárásaim voltak, ehelyett – vagy tán épp ezért - Karma messzire kerülte a pocakomat.
Abban biztos voltam, hogy a kicsi és Karma egyszer valóban a legjobb barátok lesznek, mert Karcsika (aki lány és ennek ellenére ragadt rá ez a becenév) él-hal a játékért, birkózásért. Ő az első aki benne van minden hülyeségben, szóval biztos vagyok benne, hogy pár év, és egy gyereket meg egy kutyát kell kivakarnom állandóan a tócsákból, bokrokból.
Csipettől tartottam, mert 2.5 kg-os apróságként finoman szólva sem rajongott soha a gyerekekért. Nem szereti a felé szaladó aprónépet, a hirtelen mozdulatokat, úgyhogy mindig hozzámfutott menedékért. Úgy hesegettem el a gondolatot, hogy minden nevelés kérdése, szóval gyereknek-kutyának egyaránt meg kell majd tanulnia a helyes viselkedést egymás felé.
Amennyire eseménytelen volt a várandósság ebből a szempontból, annyira megdöbbentő volt az első pár otthon töltött nap. Miru születése után minden nap hazaadtam a kislányom ruháit, pár textilpelenkát, hogy kutyáink ismerkedhessenek Mira illatával. Végül hatodik napon, előre felkészülve mutattuk be nekik a picit a kórházból hazaérkezve.
Elsőként Karma reagált: egészen túlzó módon szinte transzba esett. Megváltozott a pillantása, le se vette a szemét a gyerekről. Ha felsírt, Ő volt az első, aki ugrott mellé, böködte az
orrával. Később beköltözött a gyerekszobába is. Mi persze totálisan elaléltunk ettől a jelenségtől, mígnem elmúlt az újdonság varázsa, és bizony előtört a féltékenység is belőle. Rájött, hogy nekünk nagyon tetszik, ha odajön és szaglássza Mirut, úgyhogy sportot űzött belőle: megbökte a kislányt és már dobta is hanyatt magát a simiért. Elég feltűnő volt, mit ne mondjak :)
Csipet is első perctől kezdve odavolt, de mégsem reagált annyira túlzóan, mint a haverja, viszont annál kitartóbb a szeretete. Meglepetésemre Ő a védelmező: idegeneket nem enged a közelébe. Ennek egyszer a védőnéni látta a kárát, amikor Csipet figyelmeztetően elkapta a cipőfűzőjét. Nem támad, nincs morgás sem, de nagyon bizlmatlan. Még szerencse, hogy a védőnő nem éppen kötözködő alkat. Míg Karma mostanra már meg sem rezzen a gyereksírásra, addig Csipetke még mindig megy a gyerekszobához, ha Mira kiabál, úgyhogy mondhatom:
a családunk mára összeszokott.
Miru akárhova megy majd kutyák veszik körbe, elvégre súlyosan kutyafertőzött család vagyunk: anyu két kis blökije is figyeli minden lépését: közülük Bambi az, aki nyüszög, ha Mira hangot ad a bajának, míg az apai nagyszülőknél is egy kis pinscher figyeli a lépéseit.
Alig várom már, hogy lássam a lányomat Karmába kapaszkodva felállni, majd később futni-rohanni. Ha elesik, kismillió kutyapuszit kap majd, ahogy abban is biztos vagyok, hogy be fogja csempészni a kutyákat az ágyába, ahogy én is tettem gyerekként. Csipet a mesefilmek mellett fog mellégömbölyödni, az ölébe telepedni.
A legönzetlenebb barátok, és igazán jó tanítómesterei lesznek majd Mirunak, hogy majd egyszer, ha már ősz lesz a pofijuk és rogyadozó a járásuk az akkor már nagyon nagy lányunk köszönhesse meg nekik az életre szóló hűséget.
Perlaki Fanni
tulajdonos
Barfshop.hu
