Csontos húsokat két ok miatt illesztünk be a kutyáink étrendjébe:
- egyrészt a csontban lévő kálcium ellensúlyozza a húsokban, belsőségekben lévő foszfortartalmat,
- másrészt napi szintű rágásra szoktatjuk a kutyát. Mindkettő elengedhetetlen fontosságú.
A napi szintű rágás
A nyersetetés vonulata pont azért lett népszerű, mert igazodik a kutyák evolúciós etetéséhez. Így ahhoz is, hogy a több ezer év alatt sem változott meg jelentősen a fogak szerkezete: tép, darabol, nyel... és a kutya sajnos nem rágja meg alaposan az ételt, ami viszont segíti a fogkő kialakulását. A tápot fogyasztó kutyák jelentős része pont azért küzd már akár két éves korára is szájhigéniai problémákkal, mert a tápszemeket rágás nélkül lenyeli. Amikor egy kacsanyakat, vagy egy egész fürjet odaadsz a kutyának, rágásra ösztönzöd. Ez minden nap pucolja a fogakat – nem véletlen, hogy a nyerset fogyasztó kutyák fogai csillognak- villognak (hacsak genetikailag nem hajlamosak a fogkövesedésre, de erről a témáról részletesen egy külön blogcikkben ejtünk szót).
A megfelelő kálciumbevitel
A megfelelő kálcium: foszfor arány a vérben amolyan szentírás a kutya szervezetének. De tényleg.... A helyes kálcium: foszfor arány nagyjából 1:1-hez. Ez tőled nem igazán követel grammozgatást és sok félelmet sem.
Az evolúció során a kutya szervezete remekül alkalmazkodott ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt fenntartsa – különösen a kalcium tekintetében. Amikor túl kevés a vérben lévő kalcium, akkor a szervezet a csontokból, fogakból vonja azt ki, hogy a megfelelő arány helyreálljon. Épp ezért szigorúan tilos a csontos hús nélküli nyersetetés. Ha egy kutya kizárólag húsokon, belsőségeken él, akkor egy idő után meglazulnak, törnek a fogak, hajlékonyak lesznek a csontok. Ez rendkívül súlyos állapot, épp ezért fokozottan kell figyelni arra, hogy kedvencünk mindig jusson hozzá a megfelelő kálcium mennyiséghez.
A játék visszafelé is működik:
Következtetésképp, ha túl sok csontos húst adsz felnőtt kutyádnak, akkor a magas kálciumtartalom miatt a széklet összeáll és akár székrekedést is okozhat, de a felesleges kalcium mindenképpen távozni fog a szervezetből. A túl magas kálcium tartalmú étrenden tartott kutyák széklete kemény és kimondottan világos vagy akár fehér.
Nem ez a helyzet azonban a kölyökkutyákkal. A kutyákban négy hónapos korukig nem alakul ki az a képesség, hogy a kálcium felszívódást szabályozni tudják. Esetükben ha túl sok csontos húst adsz, akkor a kálcium korlátok nélkül felszívódik, és be is épülhet a csontokba, komoly mozgásszervi panaszokat okozva. Épp ezért ha teljesen kezdő vagy, és pici kölyökkutyád van, akkor inkább kisebb mennyiségű csontos hússal kezdj bele a barfba, mint a felnőttek számára javasolt kezdő arány.
Hogyan állítsak össze akkor egy komplett tálat?
A legegyszerűbb, ha tartod a világon mindenhol alkalmazott, nyersetetésre vonatkozó arányokat. Ebben az esetben 40% csontos húst kell adnod. Vedd azonban figyelembe, hogy ahány ház, és ahány kutya, annyi szokás. Ez az arányérték irányadó, az érték lefelé és felfelé is eltérhet.
A megfelelő csontos hús kiválasztása leginkább a kutya méreteitől függ. Egy kistestű kutya nem fog soha megbirkózni nagy prédaállatok csontjaival. Minél nagyobb méretű a prédaállat, annál erősebbek a csontjai is: gondolom nem szükséges részleteznem mennyivel puhább egy csirke csontja, mint egy ló bordája. Azt szoktam mondani az érdeklődőknek, hogy képzeld el, hogy a saját kutyád a természetben mekkora prédát tudna elejteni, és hasonló állat csontjait add csontos húsként.
Itt van például az én kutyám, Csipet. 2,5 kg és az évek alatt kitapasztaltuk, hogy a csirke, nyúl, fürj csontjain kívül maximum a kacsanyakat tudja
még megemészteni, de a pulyka csontos húsa már sok neki. Nem is meglepő: egy pulyka háromszor akkora, mint Ő maga, hogy is tudná elfogyasztani a csontjait?
Ugyanez a helyzet a természetben is. A sakál, róka, farkas, amikor vadászik, akkor a nyulat és más kisebb rágcsálókat szőröstől, bőröstől, egészben elfogyasztja. A falkában levadászott nagyvadnak – ahogy az a képen is látszik – meghagyják a csontjai jelentős részét. Táplálékként nem fogyasztják el, de a csontokat evés után még ugyanúgy rágcsálják, mint a mi kutyáink a lábszárcsontot.
Érdekesség
Az alábbi történetet és képet Facebook csoportunkban osztotta meg egyik kedves tagunk a farkasok táplálkozási szokásairól:
"A Hargita közelében egy hatalmas víztározó jegén kaptak el farkasok egy szarvastehenet. Megették, amit lehetett, utána meg rókák, hollók - talán kóbor kutyák is - dolgoztak a maradékon. A fotókon már csak a csontváz darabjai látszanak. Egyértelműen kivehető, mik azok a csontok, amivel már a farkasok sem bírtak. Azok valószínűleg a mi kutyáinknak is kemények.
Sok darabot széthordtak persze, azért, mert nem látszik a képen, mondjuk a gímszarvas medencecsontja, meg a lábszárcsontjai is kemények."
/A további képeken látszódtak a szarvastehén lábszárcsontjai, feje, és bordái is/
Egy nagytestű kutya megbirkózik a bárányok, kecskék bordáival is akár, viszont tapasztalatunk szerint marhából már inkább csak a szivacsos szerkezetű szegycsontot és pl. a farkat tudják csontos húsként megemészteni.
Csontos hús választáskor azt is muszáj figyelembe venned, hogy mikor kezdtétek a nyersetetést. Kölyökkutyáknak és kezdőknek szigorúan puha, könnyen emészthető csontokat ajánlunk.
Minél kisebb állat, minél vékonyabb, puhább csontját érdemes választani. Egy csirke egyes részei és csontjai eltérő keménységűek. A porcos, húsos mellcsont például ideális kezdésnek, szinte hártyavékonyságú, garantáltan nem fogja megterhelni a teljesen máshoz szokott kutyagyomrot. Ahogy erősödik a kutya gyomorsava, úgy érdemes fokozatosan haladva egyre keményebb csontokhoz fordulni, míg végül nem ismered meg teljesen a kutyád, és tapasztalod ki a határait.
Például ha csirkével kezdtetek nagyjából ilyen sorrendben érdemes haladni: húsos csirkemellcsont / csirkeszárnyvég, csirkenyak, majd farhát és fej.
Ha nyúllal kezdtek, akkor a bordák és a lapocka már kezdetektől biztonsággal adhatók, majd a fej, végül a gerinc következik.
Mielőtt újfajta csontos húst adsz feltétlen ellenőrizd a székletet. Ha nincsenek benne emésztetlen csontdarabkák, akkor próbálkozhatsz a kacsalábbal, kacsanyakkal, legvégül a pulykanyakkal vagy a szegycsontokkal.
Tejfoggal bíró kölykök még csak puha, könnyen emészthető csontot kapjanak! Ivaros, idős kan esetében azonban javasolt kerülni az egész csontos húsokat, a megnagyobbodott prosztatája miatt könnyebben elzáródhat a bél. Ilyen esetben tojáshéjport, szarvascsontport vagy darált csontos hús szoktunk javasolni a megfelelő kalcium bevitel biztosítására.
Legtöbben az állatok egyes részeit szerzitek be. Csirkefejet, farhátat, kacsalábat, kacsanyakat, kacsafejet, nyúlfejet. Amikor új csontos hússal találkozol, mindig mérlegelj. Mennyire kemény az a csont, mennyi hús van vajon rajta? Hogy két szélsőséget említsek, egy csirkefejnek pl 80% a csonttartalma, tömör csont, belőle keveset kell kapjon a kutyád, sok hússal kiegészítve. Egy csirkefarhát ugyan keményebb csont, de ideális esetben sok rajta a hús, a zsíradék és az inak, kevesebb hús kell mellé. Értelemszerűen a fentebb említett 40% csontos hús tartalom csirkefej esetében visszaeshet akár 20%-ra is a teljes tálra vetítve, míg csirkefarhátnál megfelel a 40%. A húsos csontok csontszázalékáról itt írtam bővebben.
A webshopon és üzleteinkben elérhetőek darált csontos húsok is. Ezeket elsősorban mi kölykök, idős kutyák, bulldogfélék etetésére ajánljuk, de persze akkor is alkalmazható, ha a gazdi kezdetben ódzkodik az egész csontos húsoktól. Utóbbi esetben érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéb rágási lehetőségekre. Erről egy másik blogcikkemben részletesen olvashatsz.
Soha ne adj támasztó csontokat!
A rekreációs, azaz támasztó csontok csöves, hosszú szerkezetűek, belül üregesek. A lapos, belül tömör csontokkal – mint a borda, farhát, fej – ellentétben könnyen roppannak és sajnos nyersen is szilánkosan törnek, ezzel növelve a nyelőcső, vagy a bél sérülésének kockázatát. Támasztó csontok a combcsontok, illetve nagy szárnyasok esetében a szárnytő és egész szárny egyes részei. A képen pl egy vadnyúl mellső lábának darabjait tartom. Jól kivehető milyen szilánkos, éles darabokra törik.
