Az állatvédők folyton ideiglenes befogadókat keresnek, ami persze örökös probléma, hiszen az újonnan érkező mentvényeket nem tudják fogadni, dugig a menhely, nő a fertőzésveszély, ha pedig nemet mondanak egy segítségkérésre, akkor persze ők a szarszemetek.
Viszont egyvalamit nem tesznek meg az állatvédők: nem mondják el, miért KIRÁLY ideiglenes befogadónak lenni. Fogalmad sincs, mit hagysz
ki azzal, ha legalább egyszer nem leszel idi. Pont a napokban keveredtem vitába egyébként egy állatvédővel, és ez inspirálta a cikkemet is. Amikor felhánytorgattam ezt a problémát, azt válaszolta, "legyél ideiglenes befogadó állatszeretetből."
Hogyne. Ez alap. Viszont van egy csomó félelmed:
Leggyakrabban azt hallom a hezitálóktól, hogy nagyon félnek az elköteleződéstől: megszeretik a kiskutyát, nem fogják tudni elengedni és végül örökbefogadják, vagy hoznak egy racionális döntést, elengedik a kiskutyát, vagy a cicát és megszakad a szívük. Ne félj ettől, semmi okod rá: ha végül úgy döntesz, megtartod a kicsit, akkor tudd, dolgotok van egymással ebben az életben. Ha pedig tudsz úgy dönteni, hogy máshol legyen a családja, akkor tudd azt is, hogy neki ott van a helye, ott lesz a legjobb dolga, ott van feladata, és te segítetted erre az útra.
Én csak három kutyának voltam ideiglenes befogadója. Mindegyikőjüket nagyon szerettem, rengeteget kaptam tőlük (erről majd később), viszont valahol belül éreztem, hogy nekik máshol van dolguk. Épp ezért a szomorúság is inkább keserédes.
Amikor én először lettem ideiglenes befogadó, az egy gondolkodás nélküli, érzelemből hozott döntés volt: totál megesett a szívem a képen lévő kiskutyán. Ott állt a szentem soványan, gyulladt bőrrel, kopaszon, hát kinek nem facsarodik bele a szíve? Egyáltalán nem gondolkodtam, nem jutottak eszembe a félelmek, csak jött hozzánk. És a lehető legjobb döntést hoztam. Tudod miért? Mert most, a fotelben ülve, melletted egy kiegyensúlyozott kutyával tényleg fogalmad sincs, hogy az idiség mennyi mindent fog majd adni neked.
Megérkezik hozzád egy kutya, aki élete három éve alatt sose látta a napvilágot, ketrecben élt. Leteszed a fekhelyére, és három napig nem mer onnan elmozdulni, mert egyszerűen nem fogja fel, hogy nem ott vannak a világa határai, nem érti, hogy ez nem rács, innen nyugodtan lejjeb léphet. És akkor ezt a kis lelket fogod, és a szereteteddel egy-két hónap alatt kinyitod, újjá varázsolod. Nem sok idő, és TE mutatod meg neki a világot, te raksz rá először pórázt, te mutatod meg neki milyen játszani, milyen kutyákkal megismerkedni, milyen akár ágyban aludni, finomakat enni, és majd a végén egy hónap múlva megállsz és azt látod, hogy bizonytalan, kacsázó léptekkel, de teljesen más tekintettel ott sétál veled. Igen, ez velem történt meg.
Vagy befogadsz egy beteg kiskutyát, és a kezeid között alakul át, a te gondos ápolásodnak köszönhetően. Azért mert Te mész vele kéthetente szurira, samponozod mindennap, figyelsz a gyógyszereire. És azt látod, hogy lassan-lassan visszanő a szőr, és a torzonborz, szerencsétlen senkinek se kellő kutyából impozáns, büszke járású, egészséges kamasz lesz. Igen, ez velem történt meg.
Szóval tudd: ideiglenesnek lenni király. Az idiség rövid idő alatt megtanít sok mindenre. Nem áldozat, mert sokkal többet kapsz általa, mint amennyit adtál.
Az idiség olyan, amit minden kutyásnak szívből ajánlok legalább egyszer. Nem csak a kutya miatt, magad miatt is.
Tudom, még mindig vannak kétségeid. Mi van, hogyha senki nem akarja a Te befogadott kisállatod örökbefogadni? Tegyél ellene: csinálj neki Facebook oldalt, készíts jó fotókat, vezess róla blogot, vagy csinálj neki Insta oldalt. Minél több esélyt adsz neki, annál biztosabb, hogy be fogja fogadni valaki. De ha mégsem megy: tudd, hogy a fogadó szervezetnek bármikor visszaadhatod. Semmi ciki, vagy gáz nincs benne, a szervezetek boldogok lesznek, hogy esélyt adtál neki, hogy tanítgattad, ápolgattad, befogadtad.
Tudom, megfordul a fejedben az is, hogy mennyibe fog ez neked kerülni. Sokan félnek ugyanis attól, hogy pénzükbe kerül a kutya. De elárulom: ez csak rajtad múlik. Hozzájárulhatsz a költségéhez adományként, de ha nem fér be a költségvetésedbe, akkor a szervezet ad tápot, ketrecet, vagy segít, amiben tud. Pl én így kaptam kölcsönbe egy szobakennelt egy időre, de volt, hogy fuvart kaptam állatorvoshoz. Csak merj kérni! :)
Remélem, meghoztam a kedved és picit megmutattam mennyit kaphatsz Te is azzal, ha segítesz egy ártatlan lelken. És ki tudja: lehet épp ő ment meg Téged! :)
